Fogadjátok szeretettel, a hosszú betegség után visszatérő, Minkó Roland beszámolóját a krupinai versenyről, ahol a teljes szlovák és magyar utánpótlás élmezőny rajthoz állt!
A Szlovák Kupa, Krupinában rendezett fordulójára három versenyzővel mentünk. Hakk Bence és én a 110 km-es futamra neveztünk, míg Gulyás Máté a 65 kilisre. Hajnali négykor indultunk Kecskemétről, hogy a 9:40-es rajtot kényelmesen elérjük, legyen időnk pakolni, öltözni és szusszanni egyet a futam előtt. A futam, kettő 46 km-es ,,nagykört” és egy 18 km-es ,,kiskört” kellett teljesítenünk. Számomra nagyon nehezen ment a verseny. Az utolsó harmadban szinte folyamatosan gondokkal küzdöttem. Nagyon sok volt a szintemelkedés (1700m), ami kikészített. Ezt a szezont egy hosszú betegséggel indítottam, tehát még nem tudtam megtalálni az igazi formámat. A nagykörön található legnagyobb emelkedőn mindkétszer leszakadtam. Először gyorsan felértünk pár másik sráccal (szlovákokkal és magyarokkal), de a második körben egyedül maradtam és hosszú kilométereken át tartó küzdés után sikerült csak felérnem a főmezőnyre a 100. km környékén. Örömmel tapasztaltam, hogy a remek formában lévő és jelenleg nagyon erős csapattársam (HakkB.) minden probléma nélkül ott tekert a csoport elejével. Ezután jött a befutó, ami mindkettőnknek problémát jelentett. Egy hosszú egyenes után egy balkanyar, majd 20 méter után megint egy balos, majd kb 30 méter után a cél. Ehhez a befutóhoz sokkal előrébb kellett volna helyezkednem. Ebből is tanultam legalább. Végül a 6. magyar ifiként jöttem meg. Tudni kell, hogy idén edzőtáborba nem jutottam el, ahol kipróbálhattam volna edzés keretein belül, hogy hogy megy emelkedőn és lejtőn is az új bringám. Ez egy új dolog volt, amit meg kellett szoknom a versenyen.
Összefoglalva elmondhatom, hogy eddigi versenyzői múltamból ez volt a legkeményebb és legmegerőltetőbb versenyem. Ismerd a képességeid határait, hogy túl tudd szárnyalni!