Gulyás Máté beszámolója:
Mivel én a még az U17 es korosztályban vagyok, nekem „csak” 65 km-t kellett teljesítenem. Mészáros Máté sporttársunk elkészítette nekünk a pálya szintrajzát, ahol már látszott, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. De a valóságban még durvább volt a vártnál is. A számomra nem kisebb volt a tét, mint hogy sikerül-e a szakembereket meggyőznöm, hogy helyem van az U17 –es utánpótlás válogatottban, amely a következő héten a GP Matuosek nemzetközi versenyre utazik. A versenyről elég csak annyit mondanom, hogy a korábbi győztesek között volt: Peter Sagan, Simon Spilak, Berhard Eisel vagy Matej Mohoric.
A versenyt megelőző hetekben, napokban a felkészülés jól ment, azonban két nappal verseny előtt torokgyulladást kaptam, ami negatív hatással volt a teljesítményemre. Az első 20 kilométeren laza tempó volt, kisebb-nagyobb megindulásokkal tarkítva, de huzamosabban nem tartottuk a nagyobb sebességet, annak ellenére, hogy 5-en elszöktek már a legelején. Az első komolyabb emelkedőhöz érkezve, mintha mindenki megbolondult volna elkezdtünk menni. Volt, aki itt is szökni próbált – sikertelenül. A soha véget nem érőnek tűnő hegy tetejéig elég nehezen, de ott tudtam maradni a főmezőnnyel, viszont az utolsó emelkedő már kifogott rajtam és leszakadtam róluk. Próbáltam a lejtőn felérni, de a szél és a sebességfokozatok hiánya nem engedte és egyre csak távolodott a spicc. Mögöttem 100 méterrel jött egy kisebb bolyocska és amíg beértek próbáltam enni-inni. Itt szerencsére ismerős arcokat láttam, több magyar spori érkezett viszonylag frissen. Kis biztatással újra életet leheltek belém és legfőképpen a lábaimba. Ezt követően feszített tempóban haladtunk tovább, egyre több magyarral találkoztunk, akik szintén”megúsztak” valamelyik emelkedőn. Páran még felértek ránk. Az utolsó 20 km-t 3 magyar társammal összedolgozva, izomgörcsökkel és hátfájással fűszerezve teljesítettem. A sprintre érkezve kicsit össze tudtam magam szedni és társaimat lekerültem. Talán a ladányi táblahajráknak köszönhetően:)
Bár messze elmaradtam a saját és az edzőm elvárásától, mégis sikerült megőriznem válogatott kerettagságomat és bekerültem az utazó keretbe! A GP Matuosek sokkal nehezebb, öt szakaszos verseny lesz, tizenhárom nemzet legjobb U17-es bringásaival. Mégis bizakodó vagyok, mert egészségesen sokkal jobban forognak a lábaim.
Hogy mit várok életem első válogatott versenyén? Szeretnék megragadni a nemzeti csapatban és büszkén viselni, mind az öt szakaszon, a válogatott mezt! Még talán a “kisérettséginél” is nehezebb lesz!