Nagyon jól szerepelt a Kecskeméti Első Sor csapata az országúti bajnokságok hetén. Csorba Lázi az U13-as kategóriában egy ezüst és egy bronzérmet szerzett, Minkó Roland pedig kettő bronzéremmel gazdagította a csapat éremtáblázatát. Íme a két spori beszámolója!
Csorba Lázi :
“Nagy izgalommal keltem fel az ágyból reggel, hiszen az év legfontosabb versenye következett, a Hosszútávú Országos Bajnokság! Azzal a tudattal, hogy ma valami maradandót tudjak véghezvinni. Az volt a szándékom, hogy az első hatban legyek benne. Szerencsére az edzőtáborban megismertem az OB pályáját, ezért tudtam mire számíthatok az útvonalon. De a taktikákat illetően várt rám meglepetés. Sok bringás próbált megszökni, de a mezőny mindig felérte a szökevényeket. Az edzőm javasolt hegyi szökési taktikáját használva, sikeresen eltávolodtam kettő társammal együtt a mezőnytől. Ez lett a döntő szökés, mert nagyon elhúztuk a csíkot, ezért nem volt sok esélye a mezőnynek felérni ránk. Ez volt életem első szökése és nagyon tetszett! A szökés után sajnos túl sokat vezettem, vitt előre lábam. A társaim rutinosan csak kevés ideig vezettek. Feltekertünk a befutó előtti utolsó dombra, de már nem volt erőm kiállni a nyeregből a sprinthez. Így hát 3-ként gurultam át a célvonalon. Meg voltam elégedve magammal. Beleadtam mindent, ami tőlem telhetett. De még mindig van mit javítanom…
Utószó: Köszönöm Tamásnak a csapatnak és apának a támogatását.”
Minkó Roland :
“Az időfutam OB: 19 km volt a táv egy fordítóval Debrecen szomszédságában egy lezárt útvonalon. A pályán már többször versenyeztem, így tudtam, hogy tökéletes minőségű az aszfalt. Ezért is egy kicsit még a max. guminyomás fölé is fújtam a gyönyörű Rose időfutamgépet, amelyet Boronkay Péter paratriatlonista biztosított nekem a versenyre. (KÖSZI!!!) Az ifik közt elsőnek indulhattam, aminek nem örültem, mivel előttem nem volt senki, akire esetleg felérhettem volna, aki motivált volna. Abban lehet, hogy benne lett volna az a 6 másodperc, ami a második helyhez elég lett volna. Így harmadik lettem, amin nagyon meglepődtem, ugyanis nem gondoltam volna, hogy képes leszek a kitűzött 43 km/h fölötti átlagot hajtani, ami a dobogóhoz kellet!
A június 26-án megtartott Hosszútávú Országos Bajnokságot Bonyhádon rendezték, a Szekszárdi Dombságban. Nekünk, U19-nek 5 kört, azaz 125 km-t kellett teljesíteni. Az első két körben egyik megindulás követte a másikat. Csapattársammal, Hakk Bencével felváltva szereltük a támadásokat, de mégis ki tudott alakulni egy két-háromfős szökés már az első körben. Ezen a mezőny nem idegeskedett, rengeteg volt még hátra, sejtettük, hogy nem érnek a srácok haza. Körönként két komolyabb dombot kellett megmásznunk, helyenként 10%-os részekkel. A harmadik körben az első emelkedő után a mezőnyünk egy kicsit lelassult, pihentek, frissítettek. Ekkor elgurultam tőlük. Úgy voltam vele, hogy ha elengednek, legalább tudok a második hegy után pihenni egy pár percet, amíg felérnek rám. Akkor még eszemben sem volt szökni. Amikor már relaxáltam a lejtmenetben, felbukkant négy versenyző, köztük nagy örömömre, Hakk Bence is. A mezőny többi része egy pár másodpercre leszakadva tőlük. Ekkor már gondoltuk, ha elkezdjük a szökést, hazaérhetünk. Végül öten végigszöktük a verseny második felét, felértünk a korai elmenésre is. Az utolsó körben, két jó erőben lévő Tipográfiás srác, Peák Barna és Karl Ádám, lószolt és tőlünk is tovább tudtak menni. Hárman maradtunk, az utánpótlás montis válogatott legerősebb tagjával, Walter Attilával. Tudtuk és éreztük, hogy országúton is nagyon erős, mert már a Gemenc Kupán is fantasztikusan ment. De Bencével mi is ritmust váltottunk és sikerült leszakítanunk őt! Ezután váltott vezetéssel, nyélen elrongyoltunk a célig, és a harmadik-negyedik helyet elfoglalva rengeteg ranglista pontot gyűjtöttünk!
Hatalmasat küzdöttünk és szenvedtünk is verseny közben, de megérte, mert mindketten bekerültünk a luxembugi Világ Kupa válogatott keretébe! Kettő kecskeméti bringás a Világ egyik legerősebb U19 es mezőnyébe! Nem is rossz!!!”