Interjú csapatunk fiatal kerékpárosával, Radics Milánnal
Radics Milán, az MKB Bank Cycling Team U19-es kerékpárosa fiatal kora ellenére mélységeket és magasságokat is megjárt már, de azt mondja, minden esés után fel kell állni, az előttünk álló kihívásokból kell erőt és motivációt meríteni. Hogy ez bevált, annak bizonyítéka két legutóbbi versenye: az 51. Belgrád Trophy UCI 2.1-es kerékpárversenyen 3. lett, majd kiváló eredményt ért el a One Belt One Road Junior Világkupán.
– Amikor 14 évesen a triatlonból átnyergeltél a kerékpárra, nagyon beindult a szekér. Gyorsan jöttek a kiváló eredmények az országúton és cyclocross-ban, OB dobogók, válogatottság… de aztán történt valami, amiből nem sokan jönnek vissza.
– 2020-ban nagyon jó évem volt. Harmadik arany a Mátra-körön, arany és ezüst a KSI Kupán, bronz az Utánpótlás Mezőny OB-n, sárga trikó a Talents of Belgrade” nemzetközi utánpótlás kerékpárversenyen… Azonban a téli pihenő utáni első edzésen lesérültem. Térdfájás miatt 6 hónapot ki kellett hagynom, de ez idő alatt egy orvos sem tudta megmondani, mi a rendkívüli fájdalom oka. Fél év telt el, mire újra képes voltam rendesen edzeni. Természetesen addig sem tétlenkedtem, olyan edzéseket csináltam, amik nem terhelik a térdemet. Nagyon vissza akartam térni!
– És jöttek az eredmények a hosszú kényszerpihenő után?
– Körülbelül 2021 nyár közepén kezdtem újra versenyezni, szeptemberben a Kritérium OB-n újra formában voltam, sikerült megszereznem a második helyet. Téli alapozásként krosszoztam, futamokat is nyertem, jól ment, forogtak a lábak, haladt a bringa. 2022-ben Olaszországba utaztam edzőtáborba februártól márciusig, majd csapatommal, az MKB Bank Cycling Team-mel Horvátországba utaztunk. Kiváló formában éreztem magam, azonban az első nap elestem lejtőzés közben. Nem volt nagy, csak szerencsétlen. Ugyanis most a másik, addig normálisan működő térdemre estem. Attól kezdve abban is ugyanazt a fájdalmat éreztem, mint az addig gyengélkedőben. Az edzőtábor hátralévő részében már képtelen voltam edzeni. Pihentettem, majd hazaérkezés után egy térd specialista elküldött MRI-re, ott kiderült, hogy mi a baja a térdemnek.
– És mi okozta a problémát?
– Most végre látszott a felvételen: egy ödéma volt, amire viszont nincs gyógymód. Úszni jártam, hogy minél kevesebb terheléssel mozgassam annak érdekében, hogy meglegyen a megfelelő keringés, és tisztuljon a vizesedés. Saját testsúlyos kondit csináltam, és nagy néha bicikliztem 20 perceket. Tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, és nem szabad túltolnom. Így négy hónap alatt sikerült visszajönni, újra elkezdeni normálisan edzeni. Most már versenyezek is.
– Amikor jöttek ezek a nyavalyák, kórságok, sérülések, mennyire szegte kedved? Volt olyan, hogy megfordult a fejedben, hogy abbahagyod az egészet? Mi billentett át olyankor, amikor már mélyponton voltál?
– Ja, persze, nem egyszer. Nagyon nehéz volt, hiszen igazából még sétálni se tudtam, teljesen le voltam korlátozva. Tehát így nehéz volt újra elkezdeni, meg nem tudtam, hogy egyáltalán fogom-e tudni még csinálni, és milyen szinten. Igazából ez egy nagyon hosszú folyamat, hullámvölgyekkel. Van, amikor elmúlik a vizesedés, aztán egyszer csak visszajön. Ami jó, hogy ahányszor visszatér, egyre kevesebb vízzel érkezik. Érzem, hogy ha az alapozás jó lesz, akkor tudok olyan erőben lenni, hogy legyen értelme küzdeni. De, ami a legfontosabb: nagyon élvezem a kerékpározást, szóval ezért sem tudtam volna elengedni, és ezért nem volt annyira nehéz visszajönni.
– És ami nagyon fontos: hogy a csapat mindeközben nem mondott le rólad, aki alapember voltál az MKB Bank Cycling Team-ben.
– Sáfár Tamás csapatigazgató végig bízott benne, hogy meggyógyulok, visszatérek, és újra jó eredményeket tudok elérni. Szerencsére egy-két jó eredmény mindig jött, ami annak tükrében, hogy milyen keveset tudtam készülni, még inkább bizalomra adott okot. A srácok nem nagyon értették a helyzetet, annyit láttak, hogy mindig le vagyok sérülve, nem tudták, mit várhatnak tőlem. De, amikor visszajöttem, mindig ugyanúgy tudtam tartani a tempót, meg a lépést. Szóval úgy érzem, annyira nem vagyok tőlük lemaradva, ami ugye jó dolog.
– Hogy készültél a nagy visszatérésre? Hogy álltál fizikálisan, mi volt benned lelkileg?
– Amikor elkezdtem versenyezni, nagyon jó érzéssel töltött el. Erő és állóképesség nyilván nem volt. De előtte voltunk több versenyen is az MKB-val, például Szlovákiában egy három napos UCI 2.1-es versenyen. Ezek pedig jó felkészülések voltak. A One Belt volt az erre az évre kiszemelt versenyünk, az volt a fő cél, hogy ott jól menjek. Az ugyanis egy sík verseny, nincs benne semmi hegy, és „edzés nélkül” is jól teljesíthető számomra. A többi pedig felkészítő verseny volt. A hegyes versenyeken nem igazán bírtam, mert utoljára márciusban mentem hegyen, meg nyilván sokat kihagytam, így erő az nem volt hozzá. Szóval a hegyes versenyekre én inkább gyakorolni mentem, vagy edzeni. A One Belt előtt elmentünk a csapattal egy ugyanilyen profilú versenyre, Szerbiába. Az 51. Belgrád Trophy UCI 2.1 nagyon jól ment, sikerült egy harmadik helyet elhoznom, remek alkalom volt a felkészülésre, egy héttel a nagy versenyünk előtt. Igazából azt már éreztem, hogy jól fog sikerülni, jól mehet, ha összpontosítok. Bár erőm az még mindig nincsen sok, a megszerzett rutin sokat segít, úgy érzem.
– Milyen volt a verseny?
– Most nem volt annyira népes mezőny, mint egy vagy két évvel ezelőtt. De azért 14 országból eljött 15 csapat, ami nem kevés. Erős nemzetközi mezőny állt rajthoz. Nem nagyon tudtam, mire számítsak, így a prológot tekintve nem is lett túl jó az eredményem, de hát igazából ilyeneket mentem egész évben, nem is vártam el sokkal jobbat magamtól. A mezőnyverseny pályája annyira nem volt nehéz, Ibrány körül mentünk, és aznap csak a sprintre készültem. Ismertem a pályát, tudtam, hogy hol kell helyezkedni, vagy merre kell menni, ha jó eredményt akarok elérni. Az olaszok csináltak egy felvezetést, beálltam mögéjük, a legvégén a véghajrában a 11. hely jött össze. Ez volt a nap legjobb magyar eredménye. Örültem is nagyon, úgy érzem, ha eleget tudtam volna edzeni, meg lehetett volna a dobogó is. Még csak első éves junior vagyok. Jövőre újra megpróbálom!ű
– Mi vár még rád ebben a szezonban?
– A Mátra-kört nagyon szeretem, háromszor megnyertem már a korosztályomban, így oda mindenképp elmegyek, A rá következő hétvégén pedig lesz a Kritérium Országos Bajnokság. Azon a versenyen már háromszor második lettem, egymást követő három évben, és mindig szerettem volna megnyerni. Igazából a mostani edzettségi állapotomban örülnék egy második helynek, de azért csak ott dolgozik bennem, hogy a dobogó legfelső fokára álljak. Aztán majd meglátjuk, mi jön össze. És ami még nagyon fontos verseny számunkra, az a Kecskeméti Kétkarikás Kritérium Verseny, amelyen házigazdaként mindenképp illene jól szerepelni.
fotó: Vanik Zoltán, Vigh Attila, jmphoto, MKB Bank Cycling Team média